Bujutsu-kai Kenshin-ryú - 2015.

Fegyvereink

Harcművészeti iskolánk, a Bujutsu-kai Kenshin-ryú kiemelt figyelmet szentel a tradicionális japán fegyverek és eszközök tudatosan redszerbe foglalt oktatására. Fő fegyverünk a szamurájok által is használt katana típusú japán kard, azonban emellett számos okinawai fegyverrel is foglalkozunk; a kardtechnikák elsajátítása mellett lehetőség nyílik nuncsaku, két nuncsaku, tonfa és sai technikák elsajátítására is.
Alapítómesterünk, Szabó András három alapelvet tartott szem előtt technikáink rendszerbe foglalásánál, gyakorlásánál és folyamatos továbbfejlesztésénél. Ezen okból kifolyólag kiemelt figyelmet szentelünk az alábbiaknak:
- Életszerűség
- Valósághűség
- Gyakorlatiasság
Ahogyan több száz évvel ez előtt, ma is minden fegyver és eszköz egyedi, a tulajdonosához igazított, hiszen súlyunk, magasságunk, testalkatunk is egyedi és különböző.
A japán, okinawai eszközök módosított eszközök, ezért fegyverként használhatóak. Példaként elég, ha a magyar kaszára gondolunk, mely alapvetően egy mezőgazdasági eszköz, azonban a módosított, kiegyenesített kasza már egyértelműen fegyvernek minősül. Ebből az okból kifolyólag minden harci eszköz a rendőrség által is nyilvántartott fegyvernek minősül.

Katana

A katana, a tradicionális japán szamuráj fegyvere volt a feudális Japánban. A katanák művészi szépségükkel és elképesztő teherbírásukkal messze megelőzték a korabeli kardokat, de manapság sem igazán találni funkcionálisan jobb szerkezetű fegyvert, mint a szamuráj kard. Japánban a tradícionális kardkovácsokat mindig nagy tisztelet övezte, mert minden kard egy egyedi műremek, mind anyagát, mind kivitelezését tekintve. 

Idővel az eredetileg nagy, nehéz pengéjű katanákat felváltották a hosszabb, élesebb, könnyebb kardok. Ezen könnyített, gyors katanáknak a forgathatóságuk is jelentősen megnőtt. Mindemellett a csatákban továbbra is a jóval nehezebb verziókat használták, hiszen a túlélés érdekében egy cstában gyakran páncélokat kellett átvágni.

 

Az oldalon található kardok mindegyike vércsatornás, speciálisan gyors szamurájkard, melyeket a Bujutsu-kai Kenshin-ryú iskola alapítója, Szabó András 8. danos nagymester készített.

Ütőfa

Harcművészeti iskolánkban az életszerűség komoly jelentősséggel bír, azonban éles pengékkel küzdeni egy bizonyos tapasztalati és tudásszint alatt rendkívül veszélyes. Ezért csatáknál és párbajoknál - a katana helyettesíteséként - a sérülések elkerülése érdekében szivaccsal bevont fa botokat használunk, melyeket alapító mesterünk ütőfának nevezett el.

 

Stílusunk komoly hangsúlyt fektet párbajok és több száz fős csaták  megjelenítésére. Az ütőfa célja, hogy lehetőséget nyújt taktikai játékok és stratégiai módszerek tanítására és alkalmazására. 

Nuncsaku

A nuncsaku tradicionális okinawai fegyver, mely nagy valószínűséggel eredetileg Ázsia keleti részéről származó, a gabona betakarításakor használt cséphadaró eszköz volt. A földművelő parasztok a szójababot, a rizst aprították a nuncsaku ősével.

A két részes, általában fából készült eszköz, melyeket lánc vagy kötél tart össze, alapvetően támadó eszköz, azonban védekezésre is használható.

Két Nuncsaku

A két nuncsaku technikák jelentősen különböznek az egy eszközzel végzett gyakorlatoktól, mivel lehetőséget nyújt egyszerre két irányba történő támadásra, hiszen a két nuncsakut elkülönítve, egymástól függetlenül is használhatjuk a térben.

Használatuk szükségessé teszi mindkét agyfélteke egyidejű használatát egyaránt fejlesztve a periférikus látást és a térérzékelést is.

A sait (valamint ősét, a jitte-t is) feltehetően eredetileg Dél-kelet Ázsiában, a megtermelt gabona betakarítására használták mint aratókést. Okinawán először a rend fenntartó erők alkalmazták fegyverként, a helyi földművesek csak ezt követően kezdték el önvédelemre használni.

Kiváló szúró vagy vágó fegyver, a kard elleni küzdelem egyik leghatékonyabb eszköze. Leggyakrabban párban használják.

Nagy valószínűélggel Dél-kelet Ázsiában a tonfával többek között a búza őrléséhez használt malomköveket forgatták. Emellett jó szolgálatot tett a rizs és egyéb gabonák hántolásánál, esetenként palánták ültetésénél is.
Használatát tekintve harc közben a tonfa rövid markolatát fogva, a hosszú rész védi az alkart a támadástól. A saihoz hasonlóan legtöbb esetben a tonfát is párban használják. 

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now